HOL TART? NÉZZE MEG AKTUÁLIS HELYZETÉT IDŐVONALUNKON!
De előtte számoljunk!
Gondoltam egy számra:
3900.
Hogy miért pont erre a számra gondoltam?
Azért, mert egy ember élete átlagosan 3900 hétből áll. Tudta ezt?
Például, ha Ön 1979 előtt született, akkor már ennek a számnak (3900) túl van a felén. Mindez másképpen fogalmazva azt jelenti, hogy valószínűsíthetően kevesebb, mint 1950 hete van arra, hogy éljen, és maximum 975 hete maradt arra, hogy felhalmozza pénzügyi tartalékait nyugdíjas éveire. Ennek megfelelően, már mától óvnia kell az életét és az egészségét!
Miről szól, és miben segíti Önt személyre szólóan, a fentiek szerint 3900 hetet alapul vevő alábbi prezentációnk, a „Horizont 3900 skála”?
Nos, most egy pillanatra megállíthatja az időt, hogy megjelenítse és átgondolja azt az időhorizontot, ami csak az Ön saját életéről és pénzügyi felelősségéről, kockázatairól szól.
Sokszor mondjuk, hogy csak úgy elrepült ez a hét… Hét, amelyből hónapok és évek lesznek. Görgetjük magunk előtt a feladatokat hétről-hétre és sokszor azon vesszük észre magunkat, hogy lejártak a határidők, elmúltak a pillanatok. Most kell tenni azért, hogy a „majd dolgok” végre prioritást élvezzenek, mert valós cselekvésre csak itt és most van lehetőségünk.
Belegondolt már abba, hogy az orvosok is a fogantatás pillanatától hetekben számolják a magzat fejlődését? Már tudjuk, hogy életünk, a születést követően is hetekből áll, mégpedig átlagosan 3900-ból. A Horizont 3900 skála jól mutatja, hogy vajon ezekből a hetekből mennyit pazaroltunk el tétlenül, s egyben azt is, hogy adott esetben milyen vészesen kevés a még öngondoskodásra fordítható idő.
Adatai megadásával tegyen egy a saját személyére szóló próbát az alábbi Horizont 3900 skálán, hogy egyértelműen lássa, hány hét telt el mostanáig az Ön életéből, s egyben tisztában legyen azzal, hogy várhatóan még mennyi ideje van arra, hogy felelősséggel döntsön a saját maga és a családja jövőjéről.
Manapság a gyermekek többsége nem repül ki a családi fészekből az egyetemi évek alatt. Mások viszont ellenkezőleg, az igencsak költséges külföldi továbbtanulást választják, választhatják. Utóbbi azonban elképzelhetetlen a szülők felhalmozása nélkül, a felsőoktatás állami finanszírozása ugyanis 2011 és 2013 között az egytizedére csökkent. Vagyis többségünk, szülőként, szembesülhet azzal: egyetem helyett dolgozzon a gyerek vagy nyugdíjas éveinkre félretett vagyonunkat áldozzuk a gyerek taníttatására.
TANÁCSADÁST KÉREK
Manapság a gyermekek többsége nem repül ki a családi fészekből az egyetemi évek alatt. Mások viszont ellenkezőleg, az igencsak költséges külföldi továbbtanulást választják, választhatják. Utóbbi azonban elképzelhetetlen a szülők felhalmozása nélkül, a felsőoktatás állami finanszírozása ugyanis 2011 és 2013 között az egytizedére csökkent. Vagyis többségünk, szülőként, szembesülhet azzal: egyetem helyett dolgozzon a gyerek vagy nyugdíjas éveinkre félretett vagyonunkat áldozzuk a gyerek taníttatására.
TANÁCSADÁST KÉREK
Manapság a gyermekek többsége nem repül ki a családi fészekből az egyetemi évek alatt. Mások viszont ellenkezőleg, az igencsak költséges külföldi továbbtanulást választják, választhatják. Utóbbi azonban elképzelhetetlen a szülők felhalmozása nélkül, a felsőoktatás állami finanszírozása ugyanis 2011 és 2013 között az egytizedére csökkent. Vagyis többségünk, szülőként, szembesülhet azzal: egyetem helyett dolgozzon a gyerek vagy nyugdíjas éveinkre félretett vagyonunkat áldozzuk a gyerek taníttatására.
TANÁCSADÁST KÉREK
Manapság a gyermekek többsége nem repül ki a családi fészekből az egyetemi évek alatt. Mások viszont ellenkezőleg, az igencsak költséges külföldi továbbtanulást választják, választhatják. Utóbbi azonban elképzelhetetlen a szülők felhalmozása nélkül, a felsőoktatás állami finanszírozása ugyanis 2011 és 2013 között az egytizedére csökkent. Vagyis többségünk, szülőként, szembesülhet azzal: egyetem helyett dolgozzon a gyerek vagy nyugdíjas éveinkre félretett vagyonunkat áldozzuk a gyerek taníttatására.
TANÁCSADÁST KÉREK
Manapság a gyermekek többsége nem repül ki a családi fészekből az egyetemi évek alatt. Mások viszont ellenkezőleg, az igencsak költséges külföldi továbbtanulást választják, választhatják. Utóbbi azonban elképzelhetetlen a szülők felhalmozása nélkül, a felsőoktatás állami finanszírozása ugyanis 2011 és 2013 között az egytizedére csökkent. Vagyis többségünk, szülőként, szembesülhet azzal: egyetem helyett dolgozzon a gyerek vagy nyugdíjas éveinkre félretett vagyonunkat áldozzuk a gyerek taníttatására.
TANÁCSADÁST KÉREK
Manapság a gyermekek többsége nem repül ki a családi fészekből az egyetemi évek alatt. Mások viszont ellenkezőleg, az igencsak költséges külföldi továbbtanulást választják, választhatják. Utóbbi azonban elképzelhetetlen a szülők felhalmozása nélkül, a felsőoktatás állami finanszírozása ugyanis 2011 és 2013 között az egytizedére csökkent. Vagyis többségünk, szülőként, szembesülhet azzal: egyetem helyett dolgozzon a gyerek vagy nyugdíjas éveinkre félretett vagyonunkat áldozzuk a gyerek taníttatására.
TANÁCSADÁST KÉREK
Egészségkárosodás, hosszan tartó betegség, balesetből eredendő károsodás ugyanolyan váratlanul következhet be, akár egy szerencsétlen haláleset. Ahogy az alanyi jogon járó özvegyi nyugdíj, úgy a rokkant nyugdíj is megszűnt, csupán ellátásként él tovább. Mindemellett, megszerzése is nehezebbé vált: a korábban hatvanhét százalékos rokkantsági fok, mára nyolcvan százalékra emelkedett. A korábban vázolt alacsony járulékfizetési hajlandóság ellehetetleníti az egészségügyi-, és nyugdíjrendszer fenntartását, vagyis idejekorán szembesülhetünk a kiszolgáltatottság érzetével.
TANÁCSADÁST KÉREK
A halál bármelyik pillanatban lecsaphat ránk. A korábban alanyi jogon járó ideiglenes és állandó özvegyi nyugdíj megszűnt, ellátás formájában ugyan igényelhető, de szigorú jogszabályoknak kell megfelelni. Persze, egyéb források is rendelkezésre állhatnak (értékesíthető lakás vagy gazdasági vállalkozás), ezek azonban csak lassan tehetőek pénzzé. Ráadásul, sokszor a családon belüli örökösödési viták és a hagyatéki eljárás is megnehezíti az özvegy és a gyermek mindennapjait.
TANÁCSADÁST KÉREK
Napjainkban komoly terhet ró az állami ellátórendszerre az alacsony születésszám és a fiatal munkaerő külföldre vándorlása egyaránt. Köztudott: az adófizetők több mint tíz százaléka más országban fizeti járulékait. A hazai munkaerő csaknem húsz százaléka a befizetett adókból fizetett közalkalmazottak, valamint további tíz százalékot képvisel a szociális ellátáson élő társadalmi réteg. A szürke és feketegazdaság hatalmas vesztesége a társadalombiztosítási rendszernek, ahogy a minimálbéresek növekvő tábora, illetve a politikában állandó napirenden szereplő nyugdíjbruttósítás is.
TANÁCSADÁST KÉREK
Életünk kezdetén még kiszolgáltatottak vagyunk: bölcsődei, óvodai és iskolai foglalkozásokkal töltjük napjainkat. Pénzügyi bevételeink nincsenek, mégis, további sorsunk itt dől el, alapjait itt rakjuk le. Létfontosságú, hogyan, miként szocializálódunk. Mit látunk a szüleinktől, nagyszülőinktől: mennyire befolyásolja boldogságukat és boldogulásukat a hitelek törlesztése, az öngondoskodás és a pénzhez való viszonyuk. A szerencsésebbek már ekkor találkozhatnak azzal, hogy az öngondoskodás nem a megélhetés finanszírozásának helyettesítését szolgálja, ellenkezőleg, éppen azt egészíti ki.
A világmegváltó terveink mellett ilyenkor jön el az ideje az anyagi életünk, biztonságunk megteremtésének. Elengedhetetlen annak felismerése: első fizetésünk csupán tíz százalékának megtakarításra való fordításával már fontos lépést tettünk a pénzügyi öngondoskodás felé. Bebizonyíthatjuk magunknak: az öngondoskodás finanszírozása mellett is elegendő fedezetet biztosíthatunk a megfelelő életszínvonalunk kialakításához: kocsi- és lakásvásárlásra, szórakozásra, utazásra. Következő fordulópontként a családalapítás ideje köszönt be, amely növekvő felelősségvállalással jár önmagunk és szeretteink iránt. Pénzügyi életünk tudatos kezelése ebben a szakaszban már azt jelenti: vágyaink mértékletes finanszírozásával elkerülhető a későbbi élethelyzetben az addig megszerezhető vagyonunk felélése.
Negyvenes éveinkben érezhetjük leginkább az egészségkárosodás, az életünk elvesztésének kockázatát. Belénk hasíthat a félelem: eddigi életünk során sikerült megteremteni azt a pénzügyi stabilitást, amely megvéd bennünket és családunkat egy hosszantartó betegség vagy váratlan halál bekövetkezésekor? Az állandó kiadások mellett vajon rendelkezünk kellő tartalékkal, amellyel átvészelhető a kritikus élethelyzet? Miből állíthatjuk pályára gyermekeinket? Lesz még időnk és lehetőségünk, hogy bebiztosítsuk magunkat a nyugdíjas éveinkre? Vagyis egyértelmű: halaszthatatlan feladat a meglévő vagyonunk fenntartása és a további felhalmozásunk gyarapítása.
Eljön a bizonyítványosztás ideje, kiderül, hogyan működtettük eddig életünket, előrevetül utolsó életszakaszunk minősége és méltósága. Hatékony gazdálkodással a felhalmozott vagyonunk és a megtakarításunk stabil alapot nyújthat a nyugdíjas éveinkre, egészségügyi kiadásainkra. Ugyanakkor szembesülhetünk azzal is: életünk középső szakaszának eltékozlásával a gyermekkori szintre jutunk vissza. Újra kiszolgáltatottá és eltartottá válunk, a korábban távolinak tűnő rémisztgetések valóságként nehezednek vállunkra, s már nincsenek mellettünk szüleink, nagyszüleink, hogy megóvhassanak bennünket mindettől.
ÖN A 9999 HÉTNÉL TART
1974.01.01 = 0 HÉT
1995.07 = 0 HÉT
(65év) = 3380 HÉT
(75év) = 3900 HÉT
gy1
gy2
gy3
gy4
gy5
gy6
d1
érettségi
d2
érettségi
d3
érettségi
d4
érettségi
d5
érettségi
d6
érettségi
ELMÚLIK
ELMÚLT
ITT ÉS MOST
DE MI VAN A SZÁMOK MÖGÖTT?
Figyelemfelhívás minden olyan élethelyzetre, amely már megtörtént és hatással van a jövőnkre, vagy még előttünk áll és bármikor bekövetkezhet. Az időhorizont segítségével, képletesen, lejátszhatjuk saját életünket, elkészíthetjük a személyre szabott időhorizontunkat és az eredmények birtokában dönthetünk arról, hogy igénylünk-e személyes tanácsadást. Az időhorizonttal a célom az, hogy bebizonyítsam az öngondoskodás szükségességét. Hiszem ugyanis, hogy a felismerést tettek követik. Tettek, amelyekkel biztosíthatja saját maga és családja jövőjét, öngondoskodását. Az irányokat Ön határozza meg. A személyes tanácsadás igénye esetén, várom kapcsolatfelvételét.
ELSŐ SZAKASZ:
Életünk kezdetén még kiszolgáltatottak vagyunk: bölcsődei, óvodai és iskolai foglalkozásokkal töltjük napjainkat. Pénzügyi bevételeink nincsenek, mégis, további sorsunk itt dől el, alapjait itt rakjuk le. Létfontosságú, hogyan, miként szocializálódunk. Mit látunk a szüleinktől, nagyszülőinktől: mennyire befolyásolja boldogságukat és boldogulásukat a hitelek törlesztése, az öngondoskodás és a pénzhez való viszonyuk. A szerencsésebbek már ekkor találkozhatnak azzal, hogy az öngondoskodás nem a megélhetés finanszírozásának helyettesítését szolgálja, ellenkezőleg, éppen azt egészíti ki.
MÁSODIK SZAKASZ:
A világmegváltó terveink mellett ilyenkor jön el az ideje az anyagi életünk, biztonságunk megteremtésének. Elengedhetetlen annak felismerése: első fizetésünk csupán tíz százalékának megtakarításra való fordításával már fontos lépést tettünk a pénzügyi öngondoskodás felé. Bebizonyíthatjuk magunknak: az öngondoskodás finanszírozása mellett is elegendő fedezetet biztosíthatunk a megfelelő életszínvonalunk kialakításához: kocsi- és lakásvásárlásra, szórakozásra, utazásra. Következő fordulópontként a családalapítás ideje köszönt be, amely növekvő felelősségvállalással jár önmagunk és szeretteink iránt. Pénzügyi életünk tudatos kezelése ebben a szakaszban már azt jelenti: vágyaink mértékletes finanszírozásával elkerülhető a későbbi élethelyzetben az addig megszerezhető vagyonunk felélése.
HARMADIK SZAKASZ:
Negyvenes éveinkben érezhetjük leginkább az egészségkárosodás, az életünk elvesztésének kockázatát. Belénk hasíthat a félelem: eddigi életünk során sikerült megteremteni azt a pénzügyi stabilitást, amely megvéd bennünket és családunkat egy hosszantartó betegség vagy váratlan halál bekövetkezésekor? Az állandó kiadások mellett vajon rendelkezünk kellő tartalékkal, amellyel átvészelhető a kritikus élethelyzet? Miből állíthatjuk pályára gyermekeinket? Lesz még időnk és lehetőségünk, hogy bebiztosítsuk magunkat a nyugdíjas éveinkre? Vagyis egyértelmű: halaszthatatlan feladat a meglévő vagyonunk fenntartása és a további felhalmozásunk gyarapítása.
NEGYEDIK SZAKASZ:
Eljön a bizonyítványosztás ideje, kiderül, hogyan működtettük eddig életünket, előrevetül utolsó életszakaszunk minősége és méltósága. Hatékony gazdálkodással a felhalmozott vagyonunk és a megtakarításunk stabil alapot nyújthat a nyugdíjas éveinkre, egészségügyi kiadásainkra. Ugyanakkor szembesülhetünk azzal is: életünk középső szakaszának eltékozlásával a gyermekkori szintre jutunk vissza. Újra kiszolgáltatottá és eltartottá válunk, a korábban távolinak tűnő rémisztgetések valóságként nehezednek vállunkra, s már nincsenek mellettünk szüleink, nagyszüleink, hogy megóvhassanak bennünket mindettől.